A BIZONYOSSÁGOK MEGINGÁSA

Az energiaválság közvetlenül érintette az emberek mindennapi életét és a legtöbb nyugat-európai kormányt cselekvésre kényszerítette. Kampányokat szerveztek a pazarlás ellen és az olajjal való takarékoskodás jegyében bevezették a vasárnapi autózási tilalmat. A válság fájdalmasan rámutatott, milyen mértékben függnek a nyugati gazdaságok az energiabehozataltól.

A növekvő munkanélküliség, a kirekesztés és az elidegenülés következtében a recesszió veszélyeztette a szociális kohéziót. Koordinált fellépés keretében 1978-ban több szakszervezet megszervezte az első európai menetet a munkanélküliség ellen, így jelezve a szakszervezeti küzdelmek európaizálódását és a nemzetközi érdekek tudatosulását.

Az „utolsó szénszállító csille” rávilágít a kapitalista Európa régóta fennálló nehéziparának hanyatlására. A háború utáni egykori európai fellendülés előterében álló nehézipart a ’70-es évekre egyre inkább felváltották az olcsóbb nemzetközi versenytársak, pl. Tajvan, Dél-Korea vagy Brazília iparai. Annak érdekében, hogy kevésbé függjenek a külföldi olajtól, az európai országok az atomenergia felé fordultak.

A nők az 1970-es években egyre inkább rávilágítottak a nemek között továbbra is fennálló egyenlőtlenségekre. Bár többségük rendelkezett szavazati joggal, a magán- és a közéletben továbbra is diszkriminációval és szabadságjogaik korlátozásával találták szembe magukat. Aktív szereplővé nőtte ki magát a feminizmus, amely véget kívánt vetni a patriarchális uralomnak, és ténylegesen egyenlő társadalmakat szerettet volna létrehozni.

Portugáliában 1974-ben katonai államcsíny számolta fel a diktatúrát. A demokratikus és gazdasági reformok bevezetését és a gyarmati rendszer felszámolását hevesen támogató katonatiszteknek sikerült maguk mögé állítaniuk a portugál lakosságot. A katonák fegyverzetére akasztott virágok nyomán „szegfűs forradalomnak” nevezett, nagyrészt békés események a demokrácia felé vezető útra állították az országot.

Új társadalmi mozgalmak tűntek fel, és a nyugat-európaiak az utcára vonultak, hogy a nemek közötti egyenlőségért, az LMBT-személyek jogegyenlőségéért, környezetvédelmi ügyekért és a békéért tüntessenek. E hangok erőteljesen megkérdőjelezték, hogy a parlamentáris demokrácia képes-e igényeik kielégítésére, és ha igen, hogyan.

Románia kommunista vezetője, Nicolae Ceaușescu saját kormányzását „aranykorként” tartotta számon. A személyi kultusz, amelyet saját maga és hivatalnokai teremtettek alakja köré, talán a kommunista rendszerek legkülönösebbje volt. A keleti blokk országai közül a román nép szenvedte el a legsúlyosabb kizsákmányolást és elnyomást Ceaușescu idejében.

Az 1980-as években egyre erősebbé vált a kommunista uralommal szembeni lengyel ellenállás, mely az 1950-es években kezdődő munkásfelkelésekből táplálkozott. A gdański kikötőben sztrájkoló munkások szabad szakszervezetet alapítottak, melyet Solidarnośćnak neveztek el, és jobb életkörülményeket, politikai reformokat követeltek.

Néhány rövid hónapon belül Közép-Kelet-Európa népei határozott csapást mértek a felettük évtizedeken át uralkodó kommunista rezsimekre, amelyek egymás után dőltek el, mint a dominó darabjai. Eltűnt a kontinens megosztottságának jelképe, a vasfüggöny is.

Ez Olaszország miniszterelnöke és az Európai Közösség Tanácsának elnöke, Aldo Moro aláírása a Helsinki Nyilatkozaton. A konferencia lehetőséget nyújtott, hogy az Európai Közösség első alkalommal, egységesen és meghatározó diplomáciai szereplőként léphessen a világ színpadára.

Az 1985-ben bevezetett európai útlevél rámutat a szabad mozgás nyújtotta új lehetőségekre és az Európai Közösség európai polgárság megteremtésére irányuló konkrét törekvéseit szimbolizálja.

1979 – a demokrácia fejlődésének történelmi pillanata Európában, ekkor választják meg a tagállamok polgárai először közvetlen választások útján az Európai Parlament képviselőit. Innentől kezdve már nem a nemzeti parlamentek választják meg ezt a fontos közgyűlést. Ez az első nemzetközi szerv, melynek megválasztásánál a közvetlen, általános választójog érvényesül.

Szlovénia és Horvátország függetlenségi nyilatkozatai fegyveres konfliktushoz vezettek, amely később Bosznia-Hercegovinára is átterjedt, ahol etnikai csoportok kerültek egymással összetűzésbe. A daytoni békeszerződéssel 1995-ben véget ért háború borzalmas ismertetőjelévé vált a népirtás és az etnikai tisztogatás. Milošević szerb elnök és katonai vezetése később Koszovóban is etnikai tisztogatást végzett.

1990. október 3-án Németországot újraegyesítették. Az újraegyesítés mozzanatát még hangsúlyosabbá tette a keletiek nyugat felé irányuló, folyamatos tömeges kivándorlása a berlini fal leomlását követően, valamint az ugyanebben az évben rendezett keletnémet választások  eredménye, amely azt bizonyította, hogy a polgárok az újraegyesítés mellett vannak. A II. világháború utáni megszálló államokkal – az USA-val, a Szovjetunióval, Franciaországgal és Nagy-Britanniával – megállapodás született az egyesítési szerződésről.

Politikusok, civil társadalmi csoportok és vállalkozások évek óta szorgalmazták egy közös európai valuta létrehozását. Európai vezetők már 1969-ben fontolgatták egy gazdasági és monetáris unió megteremtését, az 1960-as és 1970-es években pedig nyilvános tüntetések is szerveződtek a kezdeményezés mellett.

A 20. század második felében az európai kontinens a kivándorlás helyett fokozatosan a bevándorlás színterévé változott. A legális bevándorlás korlátozásával az 1980-as évektől kezdődően folyamatosan nőtt az illegális bevándorlók száma. A tunéziai partokra sodort tárgyak szorult helyzetük tragikus szimbólumai.

Az egymást követő gazdasági mentőcsomagok, az adófizetői felelősség és az ellentmondásos nemzeti megszorító intézkedések a polgárok uniós projekt melletti hűségének próbái lettek. Nőtt az euroszkepticizmus és az unióellenes hangulat, virágoztak a nacionalista és szélsőjobboldali tendenciák, számos országban – többek között Görögországban, Magyarországon és Spanyolországban – uniós zászlókat égettek.

A hidegháború végét követően megduplázódott a tagállamok száma. 1995-ben Svédország, Finnország és Ausztria, 2004-ben pedig további tíz ország csatlakozott. Románia és Bulgária 2007-ben, Horvátország 2013-ban vált az Unió tagállamává.

Mit jelent az „europaizálódás”? Azt jelenti, hogy valamennyi uniós tagállam közös jogszabályokat fogad el és hajt végre, elősegítve az érdekek fokozott egyeztetését és a tagállamok közötti hasonlóságok növekedését. E közösségi vívmányoknak nevezett jogszabályok kialakítása több évtizedet vett igénybe, és az Unióhoz csatlakozó országoknak be kell ezeket építeniük saját nemzeti jogrendszerükbe.

1989 után az emberek már nem fogadták el a történelem kommunista értelmezését, amely szerint a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg felszabadította Közép- és Kelet-Európát a náci uralom alól. Sokak számára a szovjet beavatkozás csupán egy újabb megszállást jelentett. A kommunista szobrokról és utcatáblákról nyilvános viták folytak, eltávolították vagy lerombolták azokat.

Ez az euróérme a szlovén Franc Rozmant ábrázolja, aki kommunistaként bátran harcolt országa náci megszállása ellen. A mellére tűzött vörös csillag – a kommunizmus szimbóluma – az uniós csillagok mellett szerepel.

A korábbi titkos akták és irattárak megnyitása a posztkommunista országokban elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az emberek feldolgozhassák a kommunista múltat. Az állami kémkedés és elnyomás valódi mértéke ekkor rajzolódott ki.