A FORMÁLÓDÓ EURÓPA
Mi is tulajdonképpen Európa? Földrajzi értelemben Európa sohasem volt pontosan körülhatárolt terület. A földrész neve Európé görög mitológiai alak nevéből származik, akinek története – ahogy a történelem maga is – az idők során számos új értelmezést nyert.
Európát vívmányain és hagyományain keresztül szokás bemutatni, de vajon mi az, ami megkülönbözteti a többi kontinenstől? Mondhatjuk-e, hogy közös európai múlttal rendelkezünk, ha a történelem mindenkit máshogyan érintett? Létezik-e bármiféle közös alap? Például egyfajta közös európai emlékezet?
EURÓPA TÉRKÉPÉNEK MEGRAJZOLÁSA
Hol kezdődik és meddig tart Európa? Európát ősidők óta különálló egységként írják le, melyet kulturális és történelmi folyamatok alakítottak ki – földrajzi értelemben azonban Európa és Ázsia egy földrész.
Az európaiak térképek iránti érdeklődése az ókori Görögországban és Rómában gyökerező, hosszú és változatos múltra tekint vissza. Az Amerikába vezető tengeri útvonalak 15. századi felfedezése nemcsak az európaiaknak az ismert világra vonatkozó nézeteit változtatta meg, hanem saját magukról alkotott képét is.
Az ókori földrajztudósok, mint például Klaudiosz Ptolemaiosz (i. sz. 90–170 körül) munkái sejtetni engedik, hogyan képzelték ekkor a világot. Csak Európa, Ázsia és Észak-Afrika egyes részeit tüntették fel. Ptolemaiosz koordinátarendszert használt az egyes helyek meghatározásához. Térképei a 15. századot követően is az európai kartográfia alapjául szolgáltak.
A középkori térképek gyakran áldozták fel a földrajzi pontosságot a keresztény üzenet és jelképrendszer érdekében. A reneszánsz korban Európát a keresztény identitás kifejezéseképpen Szűz Mária alakjában ábrázolták.
Világnézetünket általában meghatározza, hol lakunk. Az Európán kívül készített térképek szembeszökő tanúbizonyságot adnak erre: ezeken földrészünk hirtelen távolinak és kicsinek tűnik.
EURÓPA MÍTOSZA
Európé a mitológia szerint Fönícia (a mai Libanon) királyának leánya volt, akit Zeusz görög isten egy fehér bika képében elrabolt. Beleszeretett a szépséges hercegnőbe, és Kréta szigetére vitte őt.
Európa nevét az ókortól napjainkig e mitológiai történettel hozzák összefüggésbe. Megjelenik a művészetekben, az irodalomban, a vallás és a politika területén, és e történetet és képi világot az éppen aktuális kérdéseknek megfelelően értelmezik újra.
A görög és római kori kerámiákon, falfestményeken és mozaikokon gyakran megjelenik Zeusz mint bika hátán ülő Európé. A görög vázák nemzetközi kereskedelme is hozzájárult a mítosz elterjedéséhez.
Európé mitikus történetét gyakran felhasználták az európai politikáról szóló elemzésekben is. Már a 20. század elején találunk erre való utalásokat, például a pán-európai törekvések kapcsán, de a pusztító háborúk szörnyűségeivel és kegyetlenségével összefüggésben is.
Európé mítoszának legutóbbi értelmezései szerint az Európa integrációját szimbolizálja. Megjelenik a bankjegyeken használt vízjelben, és felhasználták olyan politikai kérdések illusztrálására is, mint az euró válsága.
EURÓPAI ÖRÖKSÉG
Mi fogja össze a kontinenst? Mit tekinthetünk európai örökségnek?
Európa több mint nemzeti történelmek összessége, de olyan civilizáció és kultúra-e, amelyet a történelem során kialakult egyedi hagyományok és értékek jellemeznek?
Vannak alapvető elemek, amelyek európai eredetűek, és amelyek az egész kontinensen elterjedtek. Tekinthetjük-e ezeket az európai kultúra megkülönböztető jegyeinek? Ha igen, az európai örökség mely részeit kell megőriznünk, mit akarunk megváltoztatni, és miről kellene vitáznunk?
A Közel-Keletről kiindulva a kereszténység egész Európára kiterjesztette befolyását, és a nyugati civilizáció meghatározó tényezőjévé vált. Az európai értékek, hagyományok és kultúra a mai napig e hosszan tartó keresztény örökséget tükrözik.
A 18. századi „felvilágosodás kora” vízválasztó volt Európa kulturális és politikai fejlődésében. Az ész és a racionális gondolkodás értékét hangsúlyozva drámai változásokat indított el a tudomány, filozófia, társadalom és politika terén.
A demokrácia egy olyan kormányzási forma, amely önrendelkezést biztosít a polgárok számára, és amelyben a politikai döntéseket az emberek többsége hozza meg. Európában a demokratikus berendezkedésű államok csak a 20. század során terjesztették ki fokozatosan a szavazati jogot valamennyi felnőtt állampolgárra.
EMLÉKEZET
Ha emlékszünk a múltra, el tudjuk-e kerülni, hogy megismételjük hibáit? Az emlékezés nélkülözhetetlen. Akár egyénekről, akár társadalmi csoportokról van szó, ez a tanulás és az öntudat alapja.
Az emlékezet azonban bonyolult jelenség. Igen szelektív, és elválaszthatatlanul összekapcsolódik a feledéssel. Emlékeink a történelem szerves részét képezik, és meghatározzák jelenünket és jövőnket. Az, hogy miként emlékezünk ugyanarra a történetre, folyamatosan változik.
Az emlékezet szubjektív, és erősen befolyásolják a körülmények. Anne Frank, a náci megszállás alatt Amszterdamban bujkáló fiatal zsidó lány naplója világhírnévre tett szert. Az efféle vallomások, amelyek személyessé teszik a történelmet, néha többet mondanak számunkra, mint a történetírási elemzések.
Az emlékezet a történelmi háttértől függ. Néha bosszúra sarkall, máskor megbékélésre. Az első világháborús megemlékezés eme jelképes pillanata, François Mitterand és Helmut Kohl részvételével, a Franciaország és Németország közötti történelmi viszály végét jelentette.
Az emlékezet manipulálható, az emlékek kitörölhetők és tönkretehetők. Az önkényuralmi rendszerek sajátossága volt bizonyos emberek kiradírozása a történelemből. Lev Trockijt és Lev Kamenyevet, miután 1929 után összeütközésbe kerültek Joszif Sztálinnal, eltávolították a Lenin beszédéről készült ikonikus fényképről.