Fake for Real
A hamisítvány és a hamisítás története
(2020. OKTÓBER - 2022. JANUÁR)
A mindennapi élet egyhangúsága közepette minden, ami szenzációt kelt, látványos és természetfeletti, édes csábítást jelent, lehetőséget arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. A megtévesztés azonban csak akkor szórakoztató, ha tisztában vagyunk azzal, hogy valójában mivel is állunk szemben. Ha szánt szándékkal tévesztenek meg minket, több szempontból is a vesztes oldalon találjuk magunkat: a megtévesztéssel veszélybe kerül pénzünk, hitelességünk, becsületünk, sőt akár életünk is.
Jóllehet az információk, többek között a dezinformációk mennyisége napjainkra soha nem tapasztalt méreteket öltött, a probléma maga hosszú múltra tekint vissza. A történelem számtalan példával szolgál a szemfényvesztő csalásokra. A megtévesztés egyik mitológiai archetípusának számító trójai faló az ókori történelem és az internet uralta világunk nagyon is élő problémái közötti kapcsolatot jelképezi.
A múlt tanulságaival felvértezve azonban kialakíthatunk egy olyan stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy ha kedvünk épp úgy tartja, kirándulást tegyünk a fantasztikum és koholmányok világába, de ha elérkezettnek látjuk az időt a távozásra, akkor azt is tudjuk, melyik út vezet vissza a valóságba.
I. virtuális körséta – Fake For Real
A kiállítás a történelem folyamán elkövetett hamisításokat mutatja be, ismertetve a megszületésükre magyarázatot adó sajátos történelmi körülményeket, a mögöttes érdekeket és motivációkat, hatásukat, végül leleplezésük körülményeit. Célunk, hogy megmutassuk, a hamisításnak komoly hagyományai vannak, és nem csak korunkra jellemző. Azon is el kívánunk gondolkozni, hogy miként tudunk védekezni a megtévesztési és félrevezetési kísérletekkel szemben.
Ebben az epizódban azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy a múltban hogyan próbáltak eligazodni az emberek a vallási hiedelmek hamisíthatatlan konstrukcióinak világában. Hogyan döntötték el, hogy mit higgyenek igaznak? A politikai és a vallási szféra évszázadokon át erősítette egymást hatalmi és legitimációs törekvéseikben. Minden korszak azt hamisítja, amit a legnagyobbra értékel – így a középkori Európa kiemelkedő hamisítványai és hamisításai jelentős vallási színezetet kaptak.
Emberi mivoltunk természetes velejárója a törekvés, hogy – a rendelkezésünkre álló technikák segítségével – felfedezzük, értelmezni próbáljuk és jobban megértsük a minket körülvevő világot. Ebben az epizódban a földrajzi felfedezésektől a modern tudomány kialakulásáig tartó időszakban az európaiak fokozatosan táguló látóköréhez kapcsolódó hamisítványokra és hamisításokra fogunk összpontosítani.
E részt a nemzetépítés izgalmas korszakának szenteltük. A 18. és 19. század a zűrzavar és az átalakulás jegyében telt el Európában. Birodalmak omlottak össze, romjaikon pedig új nemzetek keletkeztek. A kiállítás eme részében hazafias hamisítványokat, összeesküvés-elméleteket és a Dreyfus-perben használt hamis bizonyítékokat mutatjuk be.
II. virtuális körséta – Fake For Real
Bizonyára hallotta már ezt a kifejezést: A háború első áldozata az igazság. A mondás pontos eredetét ugyan nem tudjuk megállapítani, de el kell ismernünk a benne rejlő bölcsességet. A kiállítás eme részében a háborús időkben használt hamisítványok és hamisítások típusait, valamint a „jó célokra használt” hamisítást járjuk körül: az etikus hamisítást, a törvényes hamisítványokat.
Ez az epizód azt a kérdést járja körül, hogy lehetséges-e a hatalmon lévők utasítására kitörölni valakinek a létezését a történelemből? Miért vesz részt az állami propaganda ilyesmiben?
E legutolsó epizódban aktuálisabb kérdésekkel foglalkozunk – azzal, hogy szabadon leírhatunk-e és tehetünk-e közzé mindent, amit csak akarunk: abszolút jogról van-e szó, vagy olyanról, amelyet bizonyos korlátok közé kell szorítani? Vannak egyértelműen romboló szövegek vagy a véleménynyilvánítás szabadsága mindig védendő? Az internet és a közösségi média összefüggésében bizonyára hallott már Ön is a gyűlöletbeszédről és az álhírekről, de ez a vita minden, csak nem új keletű...
Emberi jogok a „Fake for Real” című kiállításon – tárlatvezetés kurátorok részvételével
A 2020. évi emberi jogok világnapja alkalmából a „Fake for Real” kiállításunkat végigjárva felfedezhetjük, milyen kapcsolatok alakultak ki a véleménynyilvánítás szabadsága, az álhírek és a félretájékoztatás között az európai történelem során.
Az emberi jogok világnapja alkalmából készült második videónkban a „Fake for Real” kiállításunkat bejárva megtudhatja, hogy a Dreyfus-ügy és az antiszemitizmus hogyan ásták alá a tisztességes eljáráshoz való jogot, és hogyan vezettek nemzetközi botrányhoz.
A VILÁGI ÉS EGYHÁZI HATALOM
Miben rejlik a hatalom legitimitása? A politikai és a vallási szféra emberemlékezet óta erősíti egymást hatalmi és legitimációs törekvéseikben. A római császárok isteni rangra emelkedtek, a pápák világi hatalommal rendelkeztek, a szentek földi maradványaival büszkélkedő zarándokhelyek pedig különös tekintélyre tettek szert. Egy makulátlan múltú császár, a pápa kikezdhetetlen munkássága, egy befolyásos szent fizikai jelenléte – mindez túl szépnek hangozhat ahhoz, hogy igaz legyen. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen nekünk nem kell többé ismételgetnünk az elferdített beszámolókat. A tényekre a bátorság és a tudásvágy már fényt derített.
Geta császár márványból készült, a damnatio memoraie nyomán vésővel megrongált fejszobra - Római Birodalom, körülbelül i. sz. 200
A vallás és politikai hatalom ötvözésének oly lelkes híveiként a római császárok számára a legfőbb dicsőséget a deifikáció, azaz az istenné és halhatatlanná válás jelentette, a legnagyobb büntetést pedig az, ha erőnek erejével törölték őket a történelem lapjairól. A modern kor ez utóbbi gyakorlatot nevezi damnatio memoriae-nek. A damnatio memoriae-vel sújtott személyeket törölték a krónikákból, törvényeiket semmisnek nyilvánították, képmásaikat pedig megsemmisítették. Geta esetében – akit testvére, a vele társcsászárként uralkodó Caracalla gyilkoltatott meg – még nevének puszta említése is főbenjáró bűnnek számított.
A kenyérszaporításon jelen lévő Szent Martiálist ábrázoló breviáriumi illusztráció - Burgundia, 1481 után
Adémar de Chabannes krónikás állítása szerint Szent Martiális, a 3. században élt, majd Limoges-ban eltemetett püspök valójában az apostolok egyike volt. Adémar sokakat meggyőzött, ezzel emelve a Szent Martiális-apátság tekintélyét, de Chiusai Benedek vándorszerzetes kétségbe vonta e történet hitelességét, mivel azt a korábbi keresztény hagyományok egyetlen eleme sem támasztotta alá.
VILÁGUNK MEGÉRTÉSE
A könyvnyomtatás feltalálásával új korszak vette kezdetét, és korábban soha nem tapasztalt mennyiségű információ vált elérhetővé. Az információk egyre növekvő mennyisége azonban nem jelent biztosítékot azok helyességére. A hírnevet és gazdagságot hajszolók nem haboztak hamis információkkal ellátni a legújabb felfedezésekre éhes közönséget. A szándékos félrevezetésre még a tudományos kutatás történetében is akadnak példák. A tudományos elméletek megcáfolásának lehetősége nem a tudományos módszer gyengeségét jelenti, hanem egy olyan lényegi jellemzőjét, amely megkülönbözteti a világ kérdéseire válaszokkal szolgáló többi rendszertől.
Ningjo, a „halember” - Japán, 1800–1823
A térképészek és az írók gyakran illusztrálták műveiket a tengerészek előtt állítólagosan felbukkanó, sőt néha életükre törő tengeri szörnyek és fantasztikus lények képeivel. Még maga Kolumbusz is azt állította, hogy látott három sellőt, megjegyezve, hogy „koránt sem olyan bájos teremtmények, mint ahogy azt az ábrázolások alapján gondolnánk”. A japán „sellők” még a 19. században is megtalálhatók voltak az európai és amerikai ritkasággyűjtemények, valamint múzeumok kiállítási anyagaiban. A japán kultúra hiedelemvilágában a ningjók misztikus képességekkel rendelkező lények. Papírmasé és pamut faváz körül, kiegészítve (szarvasmarha-)béllel, emberi hajjal, cápaállkapocs- és halbőrdarabokkal.
Boszorkánypöröly – Útmutató a boszorkányüldözéshez - Frankfurt, 1588
A nyomda – hozzávetőlegesen i. sz. 1440-re tehető – feltalálása valódi információs és dezinformációs dömpinget eredményezett. A tartalom feletti ellenőrzés hiánya a napjaink álhírei, eltorzított valóságképei, valamint a manapság tetten érhető gyűlöletbeszéd keltette aggodalmakhoz hasonló nyugtalanságot idézett elő. A nyomtatás forradalma számos áldozatot követelt. A boszorkánysággal kapcsolatos szövegek népszerűségével erőre kapott a boszorkányüldözés, amelynek boszorkánynak megbélyegzett személyek ezrei estek áldozatul több mint két évszázad leforgása alatt. Ugyanakkor Európában egyre nőtt az írástudók száma, a könyvek, a röpiratok és az újságok egyre szélesebb körben elérhetővé váltak, mindez pedig megnyitotta az utat a polgári szabadságjogok kivívását és a történelem menetének irányítását célzó törekvések előtt.
Ismeretlen szerző feljegyzése, amelyben David Welman gyógyszerészt boszorkánysággal, valamint azzal vádolják, hogy vérfarkas - Lemgo, 1642
A helyi közösségben fellángolt vitát követően számos ilyen feljegyzés született a németországi Lemgo városában. Welmant végül két pert követően kivégezték.
Piltdowni ember
Az empirikus kutatáson alapuló tudomány a tények felderítését szolgálja. A tudósok esetében is elkerülhetetlen azonban, hogy munkáikban megjelenjenek az elfogultság jelei. Vannak azonban olyanok is, akik szánt szándékkal, a személyes haszonszerzés céljával hamisítják meg a kutatási eredményeket. Charles Dawson egyike volt e személyeknek. A saját elméleteiket megerősíteni igyekvő paleontológusuk körében táptalajra találó, 1912-es „piltdowni ember” álelmélet leleplezése negyven évet vett igénybe. E csalás leleplezése jól illusztrálja, hogy milyen erő rejlik a tudományos módszerekben. A tudományos elméletek ugyanis – szemben a vallással vagy az ideológiával – megcáfolhatók, illetve bizonyíthatók.
EGYSÉG ÉS MEGOSZTÁS
A 18. és 19. században az utánzatok és hamisítványok hatékony eszközökként szolgáltak az etnikai és nemzeti identitások kialakításában. A valódi történelmi felfedezéseket kiegészítő „hazafias” hamisítványok Európa-szerte erősítették a nemzeti mozgalmakat. A modern nemzetek kialakításához azonban nemcsak közös történelemre, hanem közös ellenségekre is szükség volt. A hamis dokumentumok, az összeesküvés-elméletek és a bírói tévedések egyaránt szerepet kaptak a bűnbakképzésben, valamint a társadalom bűnbakjainak elítélésében, ezek pedig pusztító és tartós következményekkel jártak.
Osszián hattyúdala – rézmetszet, Johan Frederik Clemens alkotása - Koppenhága, 1787
A történelem, az irodalom és az egyéb művészeti ágak a nemzeti identitásépítés fontos politikai eszközeivé váltak a 18. és 19. század Európájában. Voltak azonban „hiányzó láncszemek” is, ezek buzgó pótlása nyomán pedig számos hamisítvány született. A „felfedezések” mindegyike a lehető legkorábbi időkig vezette vissza a nemzeti történelmet, és a nemzet kulturális felsőbbrendűségét hirdette. Ezeket sok esetben a nemzeti „Homéroszok” munkái kísérték, akik az adott nemzetet az indoeurópai civilizáció bölcsőjeként énekelték meg. E történetek még azt követően is komoly hatással bírtak, hogy bizonyítást nyert, puszta kitalációk.
Czech translation of the Protocols of the Elders of Zion - 1925
A conspiracy theory maintains that some covert, highly influential group of people is the cause of dramatic and seemingly inexplicable events. The Protocols of the Elders of Zion, published in Tsarist Russia in 1903, claimed to uncover Jewish plans for world domination. This forgery in the form of a conspiracy theory became the most influential antisemitic text of the past hundred years. Although it was soon debunked, the ideas spread, with devastating consequences.
A Dreyfus-ügyet ismertető „Histoire d’un Traitre” (Egy áruló története) plakát - Franciaország, 1899
1894-ben előkerült egy dokumentum, amelyben francia katonai titkokat kínáltak fel eladásra Németországnak. Egy ilyen bűntett elkövetése nem maradhatott büntetlenül. A sebtében felépített vád Alfred Dreyfust, a francia hadsereg vezérkarának egyetlen zsidó tisztjét nevezte meg vádlottként. Dreyfust hamis dokumentumok, egy „titkos akta” és a valóságtól elrugaszkodott „szakértői” vélemények alapján bűnösnek találták hazaárulás vádjában, lefokozták, valamint életfogytig tartó száműzetésre ítélték. A Dreyfus-ügy megosztotta Franciaországot, lángra lobbantotta az antiszemitizmust, és rávilágított az igazságszolgáltatási rendszerben rejlő, eszközként felhasználható előítéletekre.
HADBAN ÁLLVA
Az igazság – ahogy azt az ismeretlen eredetű mondás tartja – „mindig az első áldozat a háborúban”. A háború minden kétséget kizáróan a hazugság és a megtévesztés időszaka. A második világháborúban Európa egész területe hadszíntérré vált, és a döntés, hogy kit fogad valaki a bizalmába, sorsdöntő jelentőséggel bírt. A totalitárius rendszerek által eltitkolt és kimagyarázott bűntettek felderítése a következő évtizedek feladatává vált.
Az ellenállók által a Személyazonosító Okmányok Amszterdami Központjában használt eszközök - A megszállt Hollandia, 1941–44
Toll, bélyegző, írógép és aceton: bátor emberek kezében ezek az eszközök ezrek életét mentették meg a második világháborúban. A megszálló náci rezsimek a módszeres ügyvitel révén Európa-szerte zsidók, valamint a rendszer által nemkívánatosnak tartott személyek millióit azonosították, deportálák és pusztították el. Egy új személyazonosság egyszersmind a koncentrációs táborba hurcolás elkerülését is jelenthette. A hamis okmányok a vakmerő szabotázsakciók és kémtevékenységek végrehajtását is lehetővé tették. A megfelelő papírokkal át lehetett kelni a határokon, a hamisított élelmiszerjegyek pedig embereket mentettek meg az éhhaláltól.
Hollandia felszabadítása során bevetett ejtőernyős bábu - 1945
Álejtőrnyősöket (ejtőernyős bábukat) éles helyzetben első alkalommal a Belgiumot és Hollandiát megszálló német erők vetettek be 1940-ben, azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet azokról a helyszínekről, ahol a katonák ténylegesen földet értek. Az ejtőernyős bábukat úgy tervezték, hogy azok maguktól megsemmisüljenek, így mindössze néhány maradt fenn az utókor számára.
JÖVEDELMEZŐ HAMISÍTÁS
A hamisítás egyik legfőbb mozgatórugója mindig is a haszonszerzés volt: a műalkotások, a luxuscikkek, a mindennapi fogyasztási cikkek és a pénz hamisítását egytől egyig anyagi célok vezérlik. Legyen szó akár a holland aranykor valamely festményéről vagy egy Louis Vuitton-táskáról, a legáhítottabb tárgyak hamisítása napjaink fogyasztói társadalmának kulcsfontosságú tényezőjévé vált. A szemfényvesztés emellett azonban a „több, olcsóbb, újabb” iránti mohó vágyaink leleplezéséhez is felhasználható, miként azt a „Cseh álom” kísérlet és dokumentumfilm is tette.
Han van Meegeren, Krisztus és a házasságtörő asszony - Hollandia, 1942 körül
Hermann Göring 1 650 000 guldent fizetett e műért abban a biztos hiszemben, hogy Johannes Vermeer egyik festményét vásárolja meg. Han van Meegeren milliókat keresett azzal, hogy saját képeit a holland festészet régi mestereinek munkáiként adta el. Nemcsak a náci műgyűjtőket, hanem a műértőket is sikeresen megtévesztette. Amikor azonban a háború végét követően az ellenséggel való együttműködéssel vádolták meg, bevallotta tettét, a kevésbé súlyos bűncselekménynek számító hamisítást. Ezzel árulóból egycsapásra nemzeti hős lett: ő volt az ember, aki rászedte Göringet. Mindazonáltal akár az is lehet, hogy ez a nyilvánosságot lenyűgöző, magáról kialakított kép volt Han van Meegeren utolsó nagy trükkje! Olaj, vászon.
Hagyományos papucs Burberry kockás motívumot utánzó mintával
Forgers have capitalised indiscriminately on the consumerist hypocrisy of wanting more, cheaper and newer while craving status, uniqueness and authenticity. And yet the more fakery is exposed, the more it seems to thrive! The ‘ironic purchasing’ trend even prefers fake over ‘authentic’ as a form of rebellion against capitalism. Turn the tables further still to find conscientious fakery: faux fur, synthetic diamonds and vegan leather.
Roger Pfund „hamisíthatatlan” bankjegye - Genf, 2012
A „világ második legősibb szakmája”, a pénzhamisítás ugyanannyi idős, mint maga a pénz. Az ókorban a hamisítás jellemzően azzal járt, hogy az érmében nem nemesfémmel hígították a nemesfémet, majd azt vékony arany- vagy ezüstréteggel borították. A pénzverés és a nyomdai technológiák fejlődésével a hamisítók fortélyai is finomodtak. A bankjegyek megjelenése óta egyre nagyobb igény van mind a bankók készítői, mind pedig a hamisítók művészi és technikai készségeire, mivel mindkettő megpróbál túljárni a másik eszén.
A hamis pénz hosszú múltra visszatekintő története kéz a kézben járt a zseniális formatervezéssel és a legkorszerűbb tudományos eredmények alkalmazásával. Jelenleg ez a bankjegy a legjobb kísérlet a hamisíthatatlan pénzre. A jelenleg rendelkezésre álló legfejlettebb biztonsági elemeket (biztonsági szál, diffrakciós hologramfólia, SPARK elem, átlátszó polimer réteg) ötvözi a Roger Pfund által kidolgozott grafikai elemekkel.
AZ IGAZSÁGON TÚLI VILÁG KORSZAKA?
Az „igazságon túli társadalom” kifejezés egy olyan kultúrát jelöl, amelyben a közvéleményt nem a tények, hanem az érzelmek és személyes meggyőződések formálják. Az „álhíreket” gyakran tekintik e kultúra legegyértelműbb megjelenési formájának.
Ugyan az álhír nem egyetlen konkrét korszak sajátossága, a jelenlegi helyzet mégis különleges, mégpedig azért, mert a modern kommunikációs eszközök – mindenekelőtt pedig az internet – révén az álhírek rövid idő leforgása alatt az egész világban elterjedhetnek, illetve elterjeszthetők. A számtalan forrásból származó információk áradata közepette gyakran nehéz megállapítani, hogy mi is az igazság, és megbízható-e az információforrás.
Szerencsére e problémák sem megoldhatatlanok: az első benyomást felülbíráló kritikai gondolkodás, saját előítéleteink tudatosítása, a források megbízhatóságának tisztázása mind segíthet abban, hogy elválasszuk a tényeket a fikciótól, és eligazodjunk a valóság szövevényes világában.
Covid19: infodémia
Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint: „A 2019-nCoV okozta járványt és az arra adott válaszokat tömeges infodémia, vagyis az információk túltengése kísérte. Ezek közül némelyek helytállóak voltak, mások nem, ami megnehezíti az emberek számára, hogy hiteles forrásokat találjanak és megbízható iránymutatást kapjanak egy olyan időszakban, amikor arra szükségük lenne.”
Mi az az „infodémia” és hogyan kapcsolódik a Covid19-világjárványhoz? Ebben az interjúban Alexandre Alaphilippe, az EU DisinfoLab munkatársa a koronavírus kitöréséhez kapcsolódó információs aszimmetriáról, félretájékoztatásról és összeesküvés-elméletekről beszél. Felvázolja az infodémia társadalomra és a médiára gyakorolt hatását, valamint azt, hogy mit tehetünk az infodémia terjedésének mérséklése érdekében.
„Saját buborékainkban”
A közösségimédia-platformok fontos szerepet töltenek be az emberek közötti kapcsolattartásban, ugyanakkor hozzájárulnak az úgynevezett „szűrőbuborékok” kialakulásához is. A platformok megválogatják az információt és az általunk korábban már helyeselt és kedvelt tartalmakat kínálják fel nekünk. Ezek a szűrők azt az illúziót keltik bennünk, mintha az egész képet látnánk, holott valójában csupán egy korlátozott médiakörnyezetben mozgunk, hozzánk hasonlóan gondolkodókkal körülvéve. Mivel ezek a buborékok nem hagynak sok teret az eltérő nézetek és alternatív források számára, termékeny táptalajt biztosítanak valótlanságok sikeres terjedéséhez.
„Hamis betolakodók”
Tegyen próbát: vajon felismeri-e a dezinformációt? Ebben az interaktív kiállításrészben a vezérlőpanel segítségével „lője le” a félrevezető információkat tartalmazó média- és hírposztokat, mielőtt azok elérik a képernyő alját. A megbízható híreket engedje át vagy zöld golyókkal célozza meg. A fotók, címek és képaláírások gondos vizsgálata segít a fikció és valóság megkülönböztetésében.
Illusztráció: Frederick Burr Opper, „Puck”
A riporterek különböző sztorikat gyártanak, melyek közül némelyek „álhíreknek” minősülnek. A kifejezés először a 19. század végén bukkant fel az amerikai sajtóban.