Behind the Poster: The “Mail Art” Movement

2022. szeptember 10-én, a Leopold park napján az Európai Történelem Háza az „Amikor a falak beszélni tudnak” elnevezésű időszaki kiállításhoz kapcsolódó tárlatvezetéseket szervezett, amelyeket a művek alkotásában részt vevő ukrán, román és szlovén művészek vezettek. Olvassa el a plakátjuk mögött rejlő történetet...

Szerző: Iosif Király vizuális művész, építész és pedagógus, Bukarest, Románia

A mail artot (más néven postai művészetet) hívei a legdemokratikusabb művészeti formának tartják, mivel – ahogy közülük egyesek állítják – a legdemokratikusabb intézményre: a postaszolgálatra épül. Abból az egyszerű axiómából kiindulva, hogy aki hozzáfér a postai szolgáltatásokhoz, az mail art művész lehet, a hálózaton belül kezdeményezett minden akció bizonyos megszeghetetlen szabályokat követ: nincs cenzúra, minden beküldött művet kiállítanak, és a beküldött műveket nem küldik vissza. Ugyanakkor minden résztvevő kap egy kiadványt vagy egy listát az összes résztvevőről (nevek és címek), amelyből új munkatársakat választhat, vagy felhívhatja magára olyanok figyelmét, akik szívesen felvennék vele a kapcsolatot, hogy együttműködjenek jövőbeli projektekben. A mail art műalkotásai vagy archívumai nem kereskedelmi felhasználásra készülnek.

Míg a kortárs művészet világában egy műtárgyat kritikusoknak, kurátoroknak, galériaüzemeltetőknek és gyűjtőknek kell hitelesíteniük, mielőtt kiállja az idő próbáját, addig a mail art világában a műtárgyat csak a postai dolgozók hitelesítik. Ez egy Duchamp által ihletett kihívás, amelyet Ray Johnson, a fluxus művészeti irányzat egyik képviselője és az általa alapított New York Correspondence School, avagy New York-i Levelezőiskola indított világkörüli útjára.

A hálózat már az 1960-as években kezdett kikristályosodni, és az 1980-as években érte el csúcspontját. Ez volt az az időszak, amikor néhány romániai művész, legtöbben az én generációmhoz tartoznak, megkezdték működésüket a hálózatban. A mail art „gondolkodásmódjában” a kommunikáció, a művészi ötletek szabad megosztása, a kulturális határok átlépése, a szabadság és a társadalmi tabuk megkérdőjelezése volt a középpontban. Vagyis mindaz, amitől a romániai kommunista rezsim (és általában a totalitárius rezsimek) a legjobban félnek.

Ennek tudható be, hogy a mail art hálózat résztvevőinek tevékenységét megfigyelték és cenzúrázták. Az 1980-as évek vége felé már szinte teljesen sikerült elfojtani a mozgalmat. Soha nem lehettem biztos abban, hogy az üzeneteim eljutnak-e a címzetthez, vagy hogy a nekem küldött üzenetek valóban eljutnak-e hozzám.

Ma, amikor a 80-as évekre gondolok, nem szívesen teszem ugyan, de a mail art kalandja egy olyan mérföldkő, amely egyre szilárdabbnak tűnik számomra, és amelyhez, noha időben egyre távolabbi, egyre közelebb érzem magam.

A levélen lévő kép forrása: mail art, Radu Igaszag (szül. 1953), Románia