Back to top

Hosszú utazás Bagdadtól Brüsszelig: hogyan kaptam munkát az Európai Történelem Házában

Az Európai Történelem Háza látogatóit nemzetközi munkatársakból álló egyedülálló kiállítási csapat várja. A csapat 34 különböző állampolgársággal rendelkező munkatársból áll, akik 27 különböző nyelven beszélnek (egyikük hét nyelven beszél)! Ismerje meg legújabb munkatársunk, Abbas történetét

Bagdadban, Irakban születtem és nőttem fel, ahol angol nyelvet és művészeti tárgyakat tanultam a főiskolán. 2011-ben az Egyesült Államok hadseregénél kaptam fordítói állást. Az év júliusában Ankarába (Törökországba) költöztem, ahol egy fordítással és vízumkérelmekkel foglalkozó cégnél dolgoztam. Öt éven keresztül próbáltam menedékjogot kapni Törökországban, de a kérelem minduntalan elakadt. Végül 2016-ban Belgiumba költöztem, ahol állandó tartózkodási státuszt kaptam, és elkezdtem munkát keresni.

Őszintén szólva bármilyen munkát elvállaltam volna, ahol fő munkanyelvként az angolt tudom használni. A Centre Public d’Action Sociale-nál (CPAS) elkezdtem egy kezdő francia nyelvtanfolyamot, melynek része volt egy csoportos látogatás a Parlamentáriumba. Hallottam, hogy a külföldi látogatókkal angolul beszélnek, és arra gondoltam, hátha dolgozhatnék ott. Megemlítettem ezt a tanárunknak, Élodie-nak, aki a recepciónál érdeklődött, és segített, hogy megszerezzem a múzeummal kapcsolatban álló munkaközvetítő ügynökség e-mail-címét.

Azonnal jelentkeztem, elküldtem a jelentkezési lapot, az önéletrajzomat és az Egyesült Államok hadseregétől kapott 15 ajánlólevelet. Néhány interjún vettem részt, jelenleg pedig az Európai Történelem Háza munkatársaként dolgozom.

Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg a múzeumot, különösen az Európán kívülről érkezők, akik számos olyan dolgot ismerhetnek meg, amit soha nem tanultak az iskolában. Például a harmadik emeleten található „Európa romokban” című kiállítás nagyon megrendített. Egyik oldalon halál, pusztulás és éhező polgárok, a másik oldalon az olyan, látszólag büntetlenül tevékenykedő diktátorok, mint Sztálin és Hitler.

Nagyon örülök, hogy a brüsszeli múzeumi ágazatban kezdhettem el dolgozni, és remélem, hogy itt hosszú távú karrier vár rám. Csak arra vágyom, hogy a családom is mihamarabb megérkezhessen – két kislányom van, Retaj és Layla –, és 2016. november óta nem láttam őket.