Back to top

A szolidaritás megörökítése az Európai Történelem Házában

A jelenlegi világjárvány nemcsak egészségügyi vészhelyzet, hanem mély társadalmi, gazdasági és kulturális hatásai vannak. A világ ebben a pillanatban is változik. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan változik, körül kell néznünk, még ha csupán otthonaink ablakain pillantunk is ki.

Ha kitekintünk a múzeum ablakain, bajba jutott, ám egymást segítő és támogató európaiakat látunk, egymástól elszakadt európaiakat, akik a közösségi távolságtartás és a lezárt határok ellenére megtalálják a kapcsolódás útját. Szolidaritásról, reményről és ellenállóképességről tanúbizonyságot tevő európaiakat látunk. Mindez emlékeztet minket a kiállításainkon elmesélt történetekre és arra, hogy miként nyilvánultak meg a múltban ezek a tulajdonságok.

Az európai szolidaritás megörökítése

Az Európai Történelem Háza projektet indított azzal a céllal, hogy megörökítse a jelenlegi világjárvánnyal és az abból fakadó drámai helyzetekkel, szükségletekkel és vészhelyzetekkel birkózó európaiak szolidaritásról, reményről, közösségépítésről és kreativitásól tanúskodó reakcióit. Olyan történeteket, tárgyakat, képeket és hanganyagokat gyűjtünk, amelyek majd segítenek elmondani ezt a történetet, amikor már „mindez véget ért”.

Számos múzeumi és levéltári kezdeményezés létezik már, amelyek dokumentálják közösségeik mindennapi életét a világjárvány ideje alatt, és remélhetőleg még több ilyen kezdeményezés indul majd. Az Európai Történelem Háza azonban az európai közösséget szolgálja. Mi európai történeteket mesélünk. Ez felemelő, ugyanakkor időnként emberpróbáló feladat. Ezekben a rendhagyó és bizonytalan időkben azonban a szemünk előtt bontakozik ki egy olyan európai történet, amelyet meg kell örökítenünk.

Pozitív üzenetek

A szivárványos transzparensek, amelyek arra biztatják az olaszokat, hogy „Andra tutto benne” („Minden rendben lesz”) már Európa-szerte láthatóak az ablakokban és erkélyeken, különböző nyelveken, ám ugyanazt a reményteli üzenetet hordozva. Smaranda üzenete a fent látható képen csupán egy a több ezerből, amely megmutatja a rendkívüli nehézségekkel szembesülő európaiak valódi arcát.

Amikor az országok lezárják a határokat és bezárkóznak, az emberek egy olyan határ egyik vagy másik oldalán rekednek, amelynek a létezéséről már rég elfeledkeztek. Összegyűjtjük az ilyen régi-új határok mentén megjelenő, a barátságot és vágyakozást kifejező üzeneteket: „Stýská se mi po tobě Čechu” („Hiányzol, cseh”) / „I ja za tobą Polaku” („Te is nekem, lengyel”).

Amikor az orvosi eszközök szűkösek, a védőeszközöktől az életmentő lélegeztetőgépekig, a 3D nyomtatók tulajdonosai közbelépnek, hogy gyorsabban és olcsóbban előállítható verziókat gyártsanak, amelyek már most életeket mentenek.

A közösségi távolságtartás idején kihívást jelent az együttélés. Azonban Európában és a világban mindenütt láthatjuk a kapcsolattartás és érintkezés új formáinak kialakulását: a magányos idős embereknek küldött telefonhívásoktól a gyerekeknek szervezett játékmackó-vadászatig, ahol a gyerekek a szomszédok ablakba kitett játékmackóit számolják.

Azoknak, akik a lezárás miatt elvesztették jövedelmüket, ugyanezek a szomszédok „hozzál vagy vigyél” akciókat szerveznek. Az olaszok ezt úgy hívják: „la spesa sospesa”, azaz: „aki tud hoz, aki nem, visz”.

Minden este nyolckor európaiak az ablakokban állva tapsolnak, ezzel tisztelegve azok előtt, akik a frontvonalban harcolnak a vírus ellen: az egészségügyi dolgozók előtt. Ez egy olyan európai „hangsor”, amely örökségünk részét fogja képezni.

Ahogy egy bölcs öregember nemrég egy hatalmas üres négyzet előtt állva mondta: „Mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk, mindannyian törékenyek és elveszettek, ugyanakkor fontosak és szükségesek vagyunk.” Úgy hisszük, a múzeumoknak most azt kell tenniük, amiben a legjobbak: dokumentálniuk kell történeteinket, és be kell mutatniuk azokat, ugyanakkor emlékeztetniük kell azokra a nehéz időkre, amelyeket már átvészeltünk, és arra a szolidaritásra és emberségre, amely mindig, mindent elviselhetőbbé tett.

Következő lépések

Ha meg szeretné osztani a történeteket, tárgyakat, képeket és hangokat, amelyek most körülveszik, írjon a múzeum csapatának.

„Kattintson ide, ha tovább szeretné olvasni a Make Covid History történetét!”

Képek forrása: Ana-Maria Rampelt