Lázadó Fiatalok
Akik Európában nőttek fel 1945-től napjainkig
(A KIÁLLÍTÁS 2020-BAN VÉGET ÉRT)
Az elmúlt hetven évben Európában átalakulás ment végbe: a fiatalok már nem elszenvedői a történelemnek, hanem aktív alkotói. A kiállítás a fiatalok azon négy csoportját mutatja be, akik az európai történelem kulcsfontosságú pillanataiban váltak felnőtté: a negyvenes évek végén, a hatvanas, illetve nyolcvanas években, és a kétezres években. A kiállítás ezen fiatalok legfontosabb tapasztalatairól számol be az oktatástól a munkavállalásig, az identitás formálódásától az első szerelemig.
Ezeket az élményeket óhatatlanul befolyásolták a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági események. Nagyon más szegénységben és politikai elnyomás alatt felnőni, mint egy gazdag és szabad társadalomban.
Európa-szerte a fiatalok úgy döntöttek, hogy nem követik szüleik értékítéletét, és önálló generációként, saját nemzedékükként tekintettek magukra. Saját értékrendszerük szerinti kultúrát alakítottak ki, és ezekért az értékért készek voltak harcba szállni, és akár meghalni is.
Bár ez a kiállítás a fiatalokról szól, nem csak nekik szól. Mindannyian voltunk fiatalok valaha, és bár az ifjúság elszáll, az emlékek nem.
1. videótár – a tárgyak mögött rejlő történetek
Egy kép felér ezer szóval. Flip Peeters holland katona levelekben és naplójában rajzos illusztrációkon keresztül mutatja be az indonéz függetlenség elleni gyarmati háború (1948–50) során szerzett tapasztalatait. A naplót a „Lázadó fiatalok” című időszaki kiállításon lehetett megtekinteni.
Juan Busquets 21 évesen csatlakozott a „Maquis”-hoz – a Franco tábornok rezsimjével szembeni fegyveres ellenálláshoz. Ebben az interjúban elmeséli a „Lázadó fiatalok” című időszaki kiállításunkhoz kölcsönzött, kézzel készített zenedobozhoz kapcsolódó történetet.
A „Lázadó fiatalok” című időszaki kiállításunk összeállításának folyamata. A kiállítás azzal a négy generációval foglalkozik, akik az európai történelem meghatározó korszakaiban: az 1940-es, 1960-as, 1980-as és a 2000-es években voltak fiatalok.
2. videótár – a tárgyak mögött rejlő történetek
Fiatal európaiak a klímatüntetéseken használt tárgyakat adományoztak a múzeumnak, többek között Greta Thunberg beszédének másolatát, transzparenseket és egy tengeri hulladékokból készített műanyag öltözetet. Ezeket a „Lázadó fiatalok” című időszaki kiállításunkhoz kapcsolódóan állítottuk ki.
Európa csendes generációja?
A második világháború mély traumát okozott a fiataloknak és családjaiknak. Elvesztették szeretteiket vagy elválasztották őket egymástól, a hétköznapi élet romokba dőlt. A hiány és a szűkölködés ellenére a fiatalok tovább folytatták életüket. Az ejtőernyőselyemből varrt esküvői ruhák és a kartonból készült esküvői torták a stabilitás és a normális élet érzetének megteremtésére irányuló küzdelmet szimbolizálták.
Sajnálatos módon a háború vége nem feltétlenül jelentette mindenki számára az erőszak megszűnését és a békét. Számos országban folytatódott a küzdelem háborúk és ellenzéki mozgalmak formájában. Ahelyett, hogy élvezték volna a régóta vágyott szabadságot, a fiataloknak ismét erőszakkal és súlyos büntetésekkel kellett szembenézniük. A Kelet-Európában újonnan létrehozott kommunista rezsimekben a fiatalok számos – akár békés, akár fegyveres – ellenállási mozgalomban részt vettek.
Épp fűrészt vitt a hátán egy váratlan razzia során. Kokkot meglőtték, de a fűrész megfékezte a golyót és sértetlen maradt. Kokkot 1949-ben azonban Szibériába deportálták, ahol meghalt.
A háború utáni időszakban Európában még nem létezett kifejezetten ifjúsági kultúra. Ugyanakkor az Amerika által befolyásolt, újonnan megjelenő ifjúsági kultúrák egész Európában vonzották azon fiatalokat, akik ki akarták fejezni egyéniségüket és a társadalmi konformitás elutasítását. Csaknem minden országban különböző szubkultúrák alakultak ki: „teddy boys” és rockerek az Egyesült Királyságban, fekete ingesek Franciaországban, gengszterek Olaszországban, „nozem” Hollandiában, „Halbstarken” Németországban, „bikinarze” Lengyelországban, jampecok Magyarországon, „malagambisti” Romániában, „potápkas” vagy „páseks” Csehszlovákiában, valamint „sztiljagi” a Szovjetunióban.
A hatóságok mind Keleten, mind Nyugaton riasztónak találták az ifjúsági szubkultúrák megerősödését. A kormány és a rendőrség egyre inkább huligánoknak és fiatal bűnözőknek tekintette ezeket a fiatalokat, és megjelenésük miatt zaklatták őket.
Európa fiataljai és ifjúsági mozgalmai a béke iránti vágyat fejezték ki, amelyet csak a nemzeti határokon átnyúlóan lehetett elérni. A fiatalságot szépnek és erősnek látták, és a béke szimbólumai alatt egyesültek nemzetközi szinten a szabadságért folytatott küzdelemben. A háború utáni megbékélés eszközeként Európa-szerte nemzetközi ifjúsági táborok és ifjúsági találkozók szervezésére került sor.
A hidegháború megváltoztatta ezt a helyzetet, mivel a szovjet dominancia bekebelezte Kelet-Európát, elszigetelve és megakadályozva a széles körű nemzetközi kapcsolatokat. A fiatalság és a fiatalok kulcsfontosságú fegyverré váltak a Kelet és Nyugat közötti propagandaháborúban.
Generációk forradalma
Kétségbeesés és remény között
A magas ifjúsági munkanélküliség sokak számára azt eredményezte, hogy hosszabb ideig tanultak és később álltak a saját lábukra. Kelet-Európában is fokozódott a frusztráció, ahol a fiatalok kevés esélyt láttak arra, hogy a hanyatló kommunizmusban előre haladjanak. A fiatalok zenéjében közös refrén jelent meg: „Nincs jövő”. A gazdasági, kulturális és politikai stagnálás új műfajok és szubkultúrák megjelenését inspirálta. A punk például sokkot és megbotránkozást akart kiváltani: az akkori társadalommal és életmóddal szemben Európa-szerte kritikát fogalmazott meg.
1980–81-ben utcai tiltakozási hullám törtek ki, házfoglalásokra és a rendőrséggel való erőszakos összecsapásokra került sor. A fiatalok nem voltak megelégedve az akkori rendszerrel, azonban nem tudtak alternatívát találni.
A munkanélküliség, valamint a faji és vallási feszültségek szintén véres konfrontációhoz vezettek, gyakran fiatalok részvételével.
Keleten a fiatalokat jobban aggasztotta a béke, a szabadság és az emberi jogok kérdése. Alapvető szerepük lett a reformok és az autonómia iránti mozgalmakban.
A 1980-as évek elején úgy tűnt, hogy a szexuális forradalom által ígért változások bekövetkeznek. A fogamzásgátlás egyre elérhetőbb volt, és a nők nagyobb ellenőrzést szereztek a testüket érintő döntések felett. A fiatal európaiak korábban kezdtek szexuális életet élni, már házasság előtt is. A fiatal férfiak és a fiatal nők egyaránt könnyebben elfogadták az alkalmi szexet. A homoszexualitás láthatóbbá vált. A szexuális kapcsolatokat nem tekintették bonyolultnak. Az AIDS megjelenése azonban gyökeresen megváltoztatta az életet és a szexualitással kapcsolatos hozzáállást.
A fiatal városi értelmiségiek („yuppies”) voltak az 1980-as évek gazdasági fellendülésének „nyertesei”, életük minden területén sikereket felmutatva. A hipervizuális és kereskedelmi zenei videók kiemelték az ifjúsági kultúra növekvő internacionalizmusát és énképtudatosságát. Az 1990-es évek elejére a mobilitás az oktatás és a foglalkoztatás terén az emelkedő életszínvonallal és a politikai megosztottság felszámolásával együtt olyan képet teremtett az európai fiatalokról, amely egyszerre volt kozmopolita és kifelé tekintő.