A magas ifjúsági munkanélküliség sokak számára azt eredményezte, hogy hosszabb ideig tanultak és később álltak a saját lábukra. Kelet-Európában is fokozódott a frusztráció, ahol a fiatalok kevés esélyt láttak arra, hogy a hanyatló kommunizmusban előre haladjanak. A fiatalok zenéjében közös refrén jelent meg: „Nincs jövő”. A gazdasági, kulturális és politikai stagnálás új műfajok és szubkultúrák megjelenését inspirálta. A punk például sokkot és megbotránkozást akart kiváltani: az akkori társadalommal és életmóddal szemben Európa-szerte kritikát fogalmazott meg.