Pazarlás

A Pazarlás kiállítás a következő négy részre tagolódva, történelmi perspektívából vizsgálja a szemét kérdését Európában: Azt mondtad, hogy szemét? Az erőforrástól a hulladékig (1800–1945), Pazarlás Európában (1945-től napjainkig), Élet szeméttel/szemét nélkül.

A Pazarlás online platform a szemét témáját transznacionális és transzdiszciplináris szemszögből járja körül. Az odalátogatók tíz európai múzeum által közösen összeállított, gazdag audiovizuális és írott tartalomban kereshetnek, illetve fedezhetik azt fel és oszthatják meg.

A Pazarlás projekt tartalma és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek több közösség – köztük a brüsszeli hulladékgyűjtésben, -újrafeldolgozásban, -újrafelhasználásban és -csökkentésben közvetlenül részt vevő közösségek – együttes hozzájárulásának terméke.

A Pazarlás tanulási kínálata látogatócentrikus, többek között iskolai műhelyfoglalkozások, interaktív programok és érdekfeszítő rendezvények is szerepelnek benne.

Ez a kiadvány a projekt mögött állóknak ad szót: a kurátorokon, múzeumpedagógusokon és a kiállítást tervezőkön át egészen a szemét valódi helyi szakértőiig. A tudósok kifejtik, hogyan vélekednek a szemétről a történelem, a régészet, a szociológia, az antropológia és a művészet szemüvegén keresztül.

A hulladék változó természetű és meglepetéseket is tartogat. Miért dobunk ki dolgokat? A szemét értékes múltbeli adatként szolgál, mert tükrözi a társadalmat és önmagunkat is.

Ezt a látszólag közönséges palackot a spanyolországi Valle de los Caídoshoz közeli táborokban ásták ki régészek. Egy „Glefina” elnevezésű szirupot tartalmazott, amely az alultápláltság kezelésére szolgált. Feltételezhető, hogy a Francisco Franco diktátor emlékművét építő munkásoké volt. A palack ékes bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz körülményeket kellett elviselniük a munkavállalóknak és családjuknak. Erről a történetről korábban nem sokat lehetett hallani.

A 19. században a megélhetés egyik gyakori módja volt a szemét átválogatása értékesebb anyagok után kutatva. Még gyerekek is voltak az úgynevezett „rongygyűjtők” között, akik kiválogatták az eladásra alkalmas textileket és egyéb anyagokat. Kockázatos tevékenység volt, hiszen a rongygyűjtők súlyos egészségügyi kockázatot jelentő piszkos tárgyakkal kerültek érintkezésbe. 

A 19. századot az ipari kultúra hatalmas átalakulása határozta meg. Ugyanakkor a termékek újrafelhasználása és újrafeldolgozása még mindig bevett gyakorlat volt. Még az ürülék is értékes erőforrás volt. A „száraz WC” az egyre népszerűbbé váló vizes WC alternatívája volt, melynél a használat után az ürüléket föld vagy hamu borítja. Célja a víztakarékosság, a folyók szennyezésének elkerülése és az emberi ürülék trágyaként való felhasználása a mezőgazdaságban.

A század végén az új termelési folyamatok, a megnövekedett hulladékmennyiség és a higiéniai mozgalom hatására a szemétre olyan piszkos dologként tekintettek, amitől meg kell szabadulni.

A szemét veszélyes is lehet

A századfordulón megváltozott a hulladékkal kapcsolatos hozzáállás. A szemetet ekkor már koszosnak és károsnak, nem pedig hasznos erőforrásnak tekintették. A települési hulladék kezelése a 20. században sürgető kérdéssé vált.

Újrafelhasználás szükség idején

Az anyagok újrahasznosításának és újrafeldolgozásának szokása azonban szűkös időkben, például háborúk idején újra megjelent. Ez időnként szokatlan megoldásokhoz vezethet. Ezt a sisakot a második világháború során hagyta el egy német katona. A helyi olasz lakosok megtalálták és hegesztettek rá egy fogantyút, a sisakot ágymelegítővé alakítva, ezáltal egy kis luxust csempészve a zord hétköznapokba.

A tömegtermelés folytán az áruk olcsóbbá, könnyebben elérhetővé és következésképpen eldobhatóvá váltak. A hulladék globális méretű problémává vált.

Gondolkodott már azon, hogy a tárgyak manapság miért nem annyira tartósak, mint régen? Egyes tárgyak azért mehetnek tönkre a vártnál korábban, mert a gyártó eleve úgy tervezte azokat. Az, hogy a tervezett elavulás koncepciója valóban létezik-e, már egy ideje vita tárgyát képezi.

A műanyag mára az egyik legsúlyosabb környezeti problémává vált. Ebben az alkotásban egy yorkshire-i természetvédelmi területen a tengerparton összegyűjtött műanyagokat láthatunk felfüggesztve. Ez a tengeri hulladékhalmaz, amelyben vannak játékok, orvosi hulladékok és szívószálak is, a tárgyak kidobásának szokására épülő életmód logikus következménye.

Az Európa által termelt szemetet valahol tárolni kell, és ez gyakran a globális dél országaiban történik. Takadiwa képzőművész kidobott számítógép-billentyűket és PET-palackokat gyűjt össze, hogy azokból formálja meg a zimbabwei zászlót. Az alkotás a kapitalista gazdaságok hulladékártalmatlanítási gyakorlatát bírálja.

Hogyan lehet egyéni, illetve társadalmi szinten szembeszállni a hulladék örökös halmozásával?

A múltban számos tárgy nemzedékről nemzedékre öröklődött. A javítás elengedhetetlen volt. A tárgyakat a legutolsó pillanatig használták, egészen addig, amíg a lyukakat már nem lehetett megfoltozni, a repedéseket már nem lehetett lefedni és a gépeket már nem lehetett megbütykölni.

A hulladékgazdálkodás nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a hulladéktól. A szemét folyamatos felhalmozódásának megállítására megoldást jelenthet a tulajdonunkban lévő tárgyak újrafelhasználása. Ahogy egy mosógép dobját grillsütőként újra fel lehet használni, bármilyen egyéb tárgynak is új életet adhatunk, csak kreativitás kell hozzá.

A hulladék tanúskodik a földön hagyott nyomunkról.

Még ha ártalmatlanítják is, a szemét alakítja környezetünket. Néha kisebb, máskor óriási mértékben. Ez a spanyolországi radioaktívhulladék-ártalmatlanító létesítmény ékes bizonyítéka, hogy a társadalomnak mekkora figyelmet kell fordítania a hulladék megfelelő kezelésére.

Brüsszelben 52 magánszemély és hat szervezet vett részt a hulladék témájával kapcsolatos kutakodásainkban.

Ismerje meg azokat a nőket és férfiakat, akik tisztán tartják városunkat. Köztisztasági szakemberek, akik megosztották velünk a hulladékkal kapcsolatos ismereteiket és emlékeiket.

Tanuljunk azoktól a nőktől és férfiaktól, akik megjavítják a tárgyakat, vagy új módon használnak fel olyan tárgyakat, amelyeket egyébként kidobnánk. Ők olyan önkéntesek vagy szakemberek, akik tapasztalataik megosztásával segítenek más szemszögből szemlélni a tárgyakat és anyagokat, hogy akár mi is új életet adhassunk azoknak.

Merítsünk ihletet azoknak a nőknek és férfiaknak a példájából, akik korlátozzák az általuk termelt hulladék mennyiségét, és akár szinte teljesen hulladékmentesen élnek. Hétköznapi emberekről van szó, akik úgy döntenek, hogy személyes, egyéni szinten is hozzájárulnak a globális hulladéktermelés csökkentéséhez.

Ismerje meg, kik ők, olvasgassa történeteiket, és tudjon meg többet a kiállított tárgyakról: 

– az időszaki kiállításon, ahol meg lehet tekinteni a tárgyakat, idézetekkel, hang- és videofelvételekkel együtt;

– egy cikkben, melyet a portréikból készített mozaik illusztrál.

– a www.throwaway-project.eu oldalon közzétett tárgyak „életrajzában” és a kiadványban.

Néhányukkal az Európai Történelem Házában szervezett rendezvényeken is találkozhat.

Több mint 60 digitalizált tárgy mesél el egy történetet fotókon és szövegeken keresztül, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolkodjon el mindarról, ami körülveszi őt. Vajon a tárgyak eldobhatók és értéktelenek, vagy átmeneti jellegűek és újrahasznosíthatók? Szemét vagy erőforrás? A kreativitás, a mindennapi élet és a környezet csak néhány azon témák közül, amelyek közül a platformon böngészhetnek a felhasználók.    

Ismerje meg a múzeumok környezetében vagy helyiségeiben forgatott rövid videókon keresztül a hulladékkal kapcsolatos helyi valóságot és közösségeket. Az Európa-szerte gyűjtött, magával ragadó tartalom révén értékes ismeretekre tehetünk szert, és felhívja a figyelmünket a hulladék környezetünkre gyakorolt hatására, miközben kaleidoszkópszerű képet is nyújt a szemét jelentőségéről napjainkban.

A játék a szemét fogalmának meghatározásaiból kiindulva – amelyek a hulladékgazdálkodás és -csökkentés valódi szakértőitől származnak – arra készteti a játékost, hogy elgondolkodjon saját meggyőződésén és gyakorlatán.

Az online platform teret ad blogbejegyzéseknek, fotóriportoknak, élőben közvetített eseményeknek, valamint a projekt időtartama alatt zajló, a hulladék kérdésével kapcsolatos különféle tevékenységekről szóló podcastoknak.  Ez lehetőséget ad a többi európaival való kapcsolatfelvételre és a hulladékkal kapcsolatos ismeretek bővítésére.

Számos európai múzeum és különböző profilú szakértők bevonása a tartalom közös alakításába lehetőséget biztosított arra, hogy a hulladék kérdését különböző tudományágak szemszögéből vizsgáljuk. Fedezze fel, hogy kik ezek és hol találhatóak.

A közönség érdemi bevonását a kiállítás és az online platform interaktív jellege hivatott előmozdítani. A változatos programkialakítás elősegíti a közönséggel folytatott célirányos interakciókat, miközben hozzáférhetőbbé teszi a tartalmat is, és arra épít, hogy az embereknek választ kell találniuk az őket körülvevő világban felmerülő kérdésekre.

A program vezetett látogatásokat, iskolai műhelyfoglalkozásokat, valamint ünnepi és tudományos rendezvényeket foglal magában, a hulladék témájához kapcsolódóan. Lehetővé teszi a Brüsszelből és Európa legkülönbözőbb részeiből érkező látogatóknak, hogy a számukra legtesthezállóbb tanulási módszert válasszák, hogy megkérdőjelezzék a társadalmi beidegződéseket, és végső soron átalakítsák azokat a kritikai gondolkodás és tájékozott fellépések révén.

A hulladék sokat elárul az emberről. A hulladék rejtve van. A hulladék mindenhol jelen van. Kik azok Európában ma, és kik voltak azok a múltban, akik arra intették kortársaikat, hogy változtassák meg pazarló szokásaikat? Milyen kiváltó okok késztettek embereket arra, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a hulladék-problémára? E műhelyfoglalkozás keretében a diákok rácsodálkozhatnak és megvitathatják, hogy az európai történelem folyamán az ipari forradalomtól napjainkig milyen mélyreható változások következtek be az emberek szeméthez fűződő viszonyában.

Mi fog kimenteni minket a hulladékválságból? Úttörő tudományos megoldások, végrehajtott jogszabályok, fogyasztásellenes helyi mozgalmak vagy az egyéni aktivizmus gyors elterjedése? Vagy mindezek együtt? Minket érdekel a véleménye! A kiállítás végén a látogatók véleményt mondhatnak a hulladékgazdálkodás 4 törvényével, vagyis az újrahasználattal, a javítással, az újrafeldolgozással és a csökkentéssel („Reuse, Repair, Recycle and Reduce”) foglalkozó interaktív programról.